Debian GNU/Linux telepítése Pegasosra

Ez a szócikk a különféle Debian GNU/Linux operációs rendszer verziók Pegasos hardverre való telepítés közbeni problémáival foglakozik, elsősorban a "megszokott" x86/PC hardverre telepítéshez képest fellépő különbségekkel és egyes, felhasználók által gyakran ismételt kérdésekkel foglalkozik.

"Lenny" 5.0

Telepítés

A Lenny a Pegasos I-et nem, csak a Pegasos II-t támogatja. A telepítés többnyire zökkenőmentesen zajlik, ha néhány lépésre figyelünk. Ha netinstallt használunk, legalább a telepítés idejére használjuk a VIA Rhine-II ethernet vezérlőt, ne a Marvell gigabit vezérlőt (a hálózati kábelt a hátlapon a Firewire portok feletti aljzatba csatlakoztassuk).

A telepítőt a következő módon indítsuk az OpenFirmware promptból:

boot cd install/pegasos

A telepítés közben kövessük a normál lépéseket. Az első fontos és Pegasos-specifikus lépés a partícionálásnál jelentkezik. Válasszuk a kézi partícionálást. Hozzunk létre egy külön, kb. 256-512MB méretű /boot partíciót, amelyre majd a kernel kerül, és ennek ext2 fájlrendszert adjunk meg. Erre azért van szükség, mert a Lenny telepítője az alapértelmezetthez képest eltérő paraméterekkel hozza létre az ext3 partíciókat, amelyeket az OpenFirmware nem képes olvasni. Természetesen hozzunk létre egy swap és egy / (root) partíciót is. A következő buktató a GRUB bootloader telepítése. A merevlemez konfigurációjától függően ezt a telepítő nem mindig képes telepíteni. Ez esetben az OpenFirmware-ből közvetlenül is betölthetjük a kernelt, pl. a következő paranccsal.

boot hd:0 vmlinuz-2.6.26-2-powerpc root=/dev/hda3

A fenti példa feltételezi, hogy a /boot az első, a / pedig a harmadik partíció a merevlemezen. Ha nem ezekre telepítettük a rendszert, a fenti számokat korrigáljuk ennek megfelelően.

X11 konfiguráció

Amennyiben ATi Radeon alapú grafikus kártyát használunk, a rendszer azt automatikusan megtalálja, és használatba veszi, azonban nem minden alapbeállítás az optimális, hiszen így pl. nem használhatjuk a compositing vagyis a különféle átlátszóság kiterjesztéseket és hasonlókat. Ahhoz, hogy a grafikus kártyánkat teljesen kihasználhassuk, néhány módosításra van szükség. A Lenny viszont alapból nem hoz létre viszont xorg.conf konfigurációs állományt, így azt nekünk kell megtennünk.

Lépjünk át egy szöveges módú konzolra (pl. CTRL-ALT-F1), lépjünk be root felhasználóként, majd állítsuk le a grafikus alrendszert a következő paranccsal:

/etc/init.d/gdm stop

Ezután hozzunk létre egy alapértelmezett xorg.conf állományt a gépünk beállításainak megfelelően:

Xorg -configure

Ezzel létrejött egy xorg.conf.new állomány az aktuális könyvtárban, amit a következő paranccsal másolhatunk a rendszer által igényelt helyére:

cp xorg.conf.new /etc/X11/xorg.conf

Ha ez megvan, szerkesszük (pl. az alapértelmezett nano editorral) az /etc/X11/xorg.conf állományt. Keressük benne meg a "Device" szekciót, azon belül is a legalul található kártyakonfigurációt, majd adjuk hozzá a következő sorokat:

Option "BusType"     "PCI"
Option "AccelMethod" "EXA"

FIGYELEM: Pegasos (és Efika) hardver esetén mindig szükség van arra, hogy PCI módot adjunk meg, akkor is ha fizikailag AGP-s grafikuskártyánk van! Másképp a 3D gyorsítás és vele a különféle compositing effektek nem fognak működni!

Ezután újraindíthatjuk a grafikus alrendszert.

/etc/init.d/gdm start

Lépjünk be az alapértelmezett felhasználónkkal. Ha mindent jól csináltunk, a 3D gyorsítás már működni fog, de ezután még szükséges, hogy bekapcsoljuk a compositing effektek támogatását a GNOME környezet alapértelmezett ablakkezelőjében, a Metacityben. Ezt a következőképpen tehetjük meg. Nyomjuk meg az ALT-F2-t, majd a felugró Run command ablakba írjuk be:

gconf-editor

Ez a Windows rendszerek regeditjéhez, hasonló beállításokat szerkesztő program. Keressük meg a következő kulcsot: apps -> metacity -> general -> compsiting_manager, majd kapcsoljuk be. Ha mindent jól csináltunk, az ablakaink körül megjelennek az árnyékok és máris élvezhetjük egy modern csicsás desktop minden előnyét (és lassúságát).